Szilva vagy banán?

"Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen, hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni..."
(Seneca)

Kocsis Ida Anna : Az én dalom

Egy dal zendül meg a szívemben:
Nincs szövege, kottája sincs.
Mégis oly lágyan simogat...
Számomra drága, drága kincs.
Egy dal, amelyhez nem kell hárfa,
Sem zongora, sem cimbalom,


E dalt a szívem húrján játszom,
Ez a dal csak az én dalom.

 

Nagyon furcsa érzésem van, szívem dobog, hasam forog!

Szerelem

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
(Juhász Gyula)

Szávay Gyula: A szív

Az eszedet, ha akarod,

Akinek tetszik eladod,

Vagy bár akárhová teszed:

Mindegy, azt mondják legföljebb rá,

Hogy hová tetted az eszed.

A két karod ha akarod,

Serény munkára zavarod,

Kenyérre váltod erejét,

Vagy, hogyha tetszik, összefonhatod:

Megteheted mert a tiéd.

De a szíved a tiéd-e?

Hová te küldöd, siet-e?

A haragodra vajj mit ád?

S tudod-e sti terveid közt, 

Hogy mt hoz a hajnal álma rád?

Jön egy akárki - idegen, 

Színét se láttad sohasem

S viszi a szíved, meg se kérd,

Hurcolja gyötri, át nem adva

A magáét a tiedért...

Tudom, nekem is van szívem, 

Az is szakasztott csak ilyen.

Elvész az is mind tudatlan,

És sírva, ríva összetörve,

 Tér vissza a haszontalan.

Laren Dorr: Lennék...

 

Lennék Napod, ha nappal lenne,

fényessé tenném hajnalod,

bíborral festeném este a felhőt,

hogy gyönyörködj, ha akarod.

 

Felhő lennék, ha őszidő lenne,

langy esőt sírnék, mert messze vagy,

aztán esőcsepp lennék, rád esnék,

s gördülve csókolnám arcodat.

 

Köd lennék, ha hűvös lenne,

fehér, vidám, mi nem ragad,

ködkarjaimmal ölelném tested

s megnyitnám előtted utadat.

 

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,

mit egyetlen céllal repít a szél,

elolvadni gyönge kezedben,

s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

 

Szél lennék, ha új tavasz lenne,

elfújnám messze a tél hidegét,

hajadba bújnék tincseiddel játszva,

míg nevetve mondanád: most már elég.

 

S mi lennék, ha itt lennél velem?

Mindenség lennék, hol nincsenek napok,

égbolt lennék éjfekete éggel,

hol nem ragyog más, csak a Te csillagod.

Szilágyi Domokos - Haragban

Ráztál is, mint csörgőt a gyermek,
óvtál is, mint anya fiát;
bűn volt az is, ha megölellek,
s bűn volt távolról nézni rád?
táncoltam én is és te is,
sírtál értem, s miattad is,
szemünkben zöldellt a harag,
míg egyszer rajtakaptalak,
hogy szeretsz; s én is tettenérten
pirultam el. Azóta értem,
hogy kettőnk kölcsönös dühe
nem fog elmúlni sohase.

Még egy kedvenc vers!

Lövétei Lázár László: KÉT SZÉK KÖZÖTT

Valaminek vége akar lenni…

Semmi kedvem nincs elébe menni:

sokkal jobb így, székek közt, a földön:

ide még a jó felem is följön

számon kérni mindenből a kvótát,

ha már kezesként értem is jótállt:

harminckét év volt eddig a kölcsön,

most éppen a maradékot költöm,

s fölélve az aranytartalékot,

le kell dolgoznom a hátralékot –

ha valaki, a jó felem tudja,

mulasztásból hány pokolra futja…

Valaminek vége akar lenni.

Jó lenne komolyan tenni-venni,

s fél hat körül tényleg itt a reggel:

azt hiszem (a mostani eszemmel),

hogy ez is elég. És hogy idővel

kibékülhetek a hosszú böjttel:

eleget piszmogtam a „Csak én!”-en,

s az se volt jó. Nem tudom, hogy mért nem,

de az biztos, hogy ma izgalommal

bíbelődök mindenféle lommal –

mondjuk, lehetne csinálni jobban,

de ma minden úgy van jól, ahogy van…

Valaminek vége akar lenni,

de a rossz felem már megint kezdi –

nem tudom, milyen kútból merített,

de olyan jól kifertőtlenített,

hogy egy darabig semmi egyébbel

nem törődtem, csak a hülye vérrel,

pedig került volna, aki kér, és

nem is lett volna nehéz a kérdés,

s mégis össze-vissza hadoválva,

valamilyen furcsa szóra várva

azzal szívattam magam, hogy holnap

melyik halott lesz a leghalottabb…

Valaminek vége akar lenni.

Mit tudom én, mi szeretnék lenni!

Elmerülök nyári tejbe-vajba,

s nem félek, hogy túlcsordul a habja.

Felhő jön? Majd felhőmódra elszáll,

mint az első fehér-szürke hajszál:

tegnap téptem ki az első szálat,

szegény!, most a kád fenekén szárad,

de ez is valami: semmi többet

nem akarok, csak hogy az időmet

én töltsem ki. Elég lenne bőven

ennyi izgalom is. Pláne tőlem…

Valaminek vége akar lenni,

de dicsérni jöttem, nem temetni:

beinteni betegségnek, ráknak,

vagy besorolni metaforáknak,

hátha egyszer más leszek, csak egyszer,

s végre belehúzhatok ezerrel

– kár, hogy be fog dögleni a pink nyár:

ősz és tavasz között volt bajom már,

s készülődhetek megint a télre,

hogy ne arkangyal legyen a vége,

inkább valami egyszerű hakni

– bár ebbe is bele lehet halni.