Még egy kedvenc vers!

Lövétei Lázár László: KÉT SZÉK KÖZÖTT

Valaminek vége akar lenni…

Semmi kedvem nincs elébe menni:

sokkal jobb így, székek közt, a földön:

ide még a jó felem is följön

számon kérni mindenből a kvótát,

ha már kezesként értem is jótállt:

harminckét év volt eddig a kölcsön,

most éppen a maradékot költöm,

s fölélve az aranytartalékot,

le kell dolgoznom a hátralékot –

ha valaki, a jó felem tudja,

mulasztásból hány pokolra futja…

Valaminek vége akar lenni.

Jó lenne komolyan tenni-venni,

s fél hat körül tényleg itt a reggel:

azt hiszem (a mostani eszemmel),

hogy ez is elég. És hogy idővel

kibékülhetek a hosszú böjttel:

eleget piszmogtam a „Csak én!”-en,

s az se volt jó. Nem tudom, hogy mért nem,

de az biztos, hogy ma izgalommal

bíbelődök mindenféle lommal –

mondjuk, lehetne csinálni jobban,

de ma minden úgy van jól, ahogy van…

Valaminek vége akar lenni,

de a rossz felem már megint kezdi –

nem tudom, milyen kútból merített,

de olyan jól kifertőtlenített,

hogy egy darabig semmi egyébbel

nem törődtem, csak a hülye vérrel,

pedig került volna, aki kér, és

nem is lett volna nehéz a kérdés,

s mégis össze-vissza hadoválva,

valamilyen furcsa szóra várva

azzal szívattam magam, hogy holnap

melyik halott lesz a leghalottabb…

Valaminek vége akar lenni.

Mit tudom én, mi szeretnék lenni!

Elmerülök nyári tejbe-vajba,

s nem félek, hogy túlcsordul a habja.

Felhő jön? Majd felhőmódra elszáll,

mint az első fehér-szürke hajszál:

tegnap téptem ki az első szálat,

szegény!, most a kád fenekén szárad,

de ez is valami: semmi többet

nem akarok, csak hogy az időmet

én töltsem ki. Elég lenne bőven

ennyi izgalom is. Pláne tőlem…

Valaminek vége akar lenni,

de dicsérni jöttem, nem temetni:

beinteni betegségnek, ráknak,

vagy besorolni metaforáknak,

hátha egyszer más leszek, csak egyszer,

s végre belehúzhatok ezerrel

– kár, hogy be fog dögleni a pink nyár:

ősz és tavasz között volt bajom már,

s készülődhetek megint a télre,

hogy ne arkangyal legyen a vége,

inkább valami egyszerű hakni

– bár ebbe is bele lehet halni.