Az eszedet, ha akarod,
Akinek tetszik eladod,
Vagy bár akárhová teszed:
Mindegy, azt mondják legföljebb rá,
Hogy hová tetted az eszed.
A két karod ha akarod,
Serény munkára zavarod,
Kenyérre váltod erejét,
Vagy, hogyha tetszik, összefonhatod:
Megteheted mert a tiéd.
De a szíved a tiéd-e?
Hová te küldöd, siet-e?
A haragodra vajj mit ád?
S tudod-e sti terveid közt,
Hogy mt hoz a hajnal álma rád?
Jön egy akárki - idegen,
Színét se láttad sohasem
S viszi a szíved, meg se kérd,
Hurcolja gyötri, át nem adva
A magáét a tiedért...
Tudom, nekem is van szívem,
Az is szakasztott csak ilyen.
Elvész az is mind tudatlan,
És sírva, ríva összetörve,
Tér vissza a haszontalan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése